Szent Margit – Kápolna
A Szent Margit-kápolna a Somló déli oldalán található kápolna, közigazgatásilag Somlóvásárhelyhez tartozik.
A kápolna a 15. században épült gótikus stílusban, majd a 18. század során átépítették barokk stílus szerint. 295 méter magasan található a Somló oldalában.
Építői a vásárhelyi apácák voltak, építéseMátyás király idejére esik. A török vész idején elpusztult és 1727-ben építették újra az eredeti helyén. Búcsújáróhely lett, 1736-ban már nagy erőszeretettel keresték fel messze földről a szép, Antiokheiai Szent Margit szüzet ábrázoló oltárképpel díszített kápolnát.
Mögötte áll Keresztelő Szent János tiszteletére emelt kis kápolna. Hajdani felirata ez volt: Ezen fogadásból épült kápolna keresztelő János tiszteletére fog állani. Az út mellett pedig a zivatart elhárító, termést megóvó Szent Donát (római légionárius volt) szobra áll. A templom előtt emlékpark őrzi egy villám sújtotta, több száz évesre tehető idős hársfa emlékét, illetve fiatal hajtását.
Szent Márton-kápolna
A kápolna a 13. században épült román stílusban, majd a 18. században építettek hozzá egy késő barokk toldalékot. Már 1309-es keltezésű okmányok is említik ezt a régi vallásos emléket. Építői a vásárhelyi apácák voltak. Építési jellege is árulkodik koráról. Eredetileg torony nélkül készült, fatornyát csak jóval később emelték.
Valószínűleg a somlói vár kápolnájául szolgált. Erre enged következtetni a várhoz való közelsége, továbbá, hogy a várban nem volt kápolna és nem utolsósorban az a körülmény, hogy a törökök hároméves uralmát a toronyra illesztett félhold őrizte a legújabb időkig. Ezt a 20. században történt renoválás során leverték.
Szent Ilona-kápolna
Somlójenő külterületén, a Somló délnyugati oldalán, a Nagy-Somlói borvidéken a Szent Ilona Borúton, a Szent Ilona dűlőben, egy kis dombon a Vinum Somlaicum Bortársulás területén, 230 méter magasságban áll a karcsú tornyú Szent Ilona-kápolna (másik neve: Szent Kereszt-kápolna).
Egy 1399-ben kelt okmány már említi a jenei oldalon álló Szent Keresztről nevezett templomot. Valószínűleg a tüskevári (nagyjenői) pálosok építették azon a helyen, ahol a mostani kápolna is áll. Hogy ez a templom meddig szolgálta Isten dicsőségét és mikor dőlt romba, nem tudjuk. Lehetséges, hogy a Szent-Margit kápolnához hasonlóan ez is a török vész idején pusztult el. A templom emléke évszázadokon át élt a hívek lelkében, míg a XIX. század első felében elhatározták újraépítését. Éveken keresztül szüretkor mustot szedtek, ennek árát kamatoztatták és ebből vették meg a templom helyét, valamint ebből fizették a napszámosokat is. A kápolna felszerelését a hívek adományozták.