Oroszi a Somló-hegytől keletre,2 km-re található. Határa többnyire vízben szegény lankás dombhátakból áll. A község határán folyik át a Halyagos–patak. A falu első írásos említése 1288-ból származik Vruzy majd Oroszi néven. Valószínűleg Szent István király korabeli település.
1550-ig nemesek és parasztok lakják ,utána már csak a nemeseket említik az oklevelek. A török hódoltság idején lakatlan hellyé vált, sem az 1696.évi dika-jegyzékben, sem az 1715.és az 1720.évi összeírásban nem szerepelt. 1733-ban
írják újra össze kuriális nemességét a nem nemesi családokkal együtt. Lakossága elsősorban földműveléssel foglalkozott. A kúriákhoz szántók és legelők tartoztak. A földművelés mellett ipart is űztek. Főként a takácsmesterség és a szövés-fonás jelentett jövedelmet.
1773-ban magyar ajkú, katolikus felekezetű községként tartják számon.
Iskoláját már az 1750-es években megemlítették.
1765-ben egyutcás faluként szerepelt a nyilvántartásban.
A XIX. század elején a határ több mint felét erdő borította. Bár század második felében a megművelhető föld -az erdők kiirtása révén- csaknem a kétszeresére növekedett ,népessége mégis alig gyarapodott .Legnagyobb népességét 1869-ben érte el ,amikor 558 lakost számláltak.
Határa jelentős részét az 1880-as években Noszlophoz csatolták, így a földéhség, a kevés munkalehetőség miatt 1921-1930 között 69 lakos vándorolt el.
1937-ben a község 178 gazdasága közül egy sem haladta meg az 50 katasztrális holdat, ugyanekkor 48 kisiparost tartottak számon.
1945.január 1-én kisközség, a noszlopi körjegyzőséghez tartozott.1950.október 22-től 1968. december 31-ig a községben önálló tanács és hivatali szervezet működik. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1969.január 1-jei hatállyal elrendelte Noszlop községi közös tanáccsal való kiegészítését. Jelenleg a noszlopi körjegyzőséghez tartozik.
1954-ben, a falu birtoknagyságából adódóan, földosztásra lényegében alig került sor. A termelőszövetkezet 1959. ferbuár 28-án alakult „Somló” néven.1961 január 19-én egyesült a dobai „Somlógyöngye” szövetkezettel 1961.április 1-jei
hatállyal, székhelye Doba „Somlóvár”TSZ. Elsősorban mezőgazdasági termeléssel, állattenyésztéssel ,baromfitartással foglalkoztak.
A két világháborúban 34 fő halt hősi halált.
A kárpótlási törvény végrehajtása során 9 helybéli licitált 23 hektár 8597 m területre 321,13 aranykorona értékben.
A templomot Szent Mihály föangyal tiszteletére nevezték el. Búcsúja szeptember 29-én van. A noszlopi plébánia filiáléja.
| A falu lakossága többségében katolikus felekezetű. A templom 1746-ban épült barokk stílusban, 1804-ben kibővíttték. A torony 1821-ben épült a templomhoz. Itt található a XII. századból származó vörös homokkő keresztelőkút. Jelenleg nem áll műemléki védettség alatt, azonban régészeti lelőhelyen áll, illetve helyi védett épületként van számontartva. Az 1950-es években készült archív fotón látszik, hogy a templomtérben a mennyezeten vonalas és mintás festés található, a szentély boltozatán valószínűleg égboltot imitáló kifestés látható. |
Képeket készítette: dr. Cserháti Szabolcs